2. fejezet-Mucsaröcsöge titkokkal körítve

Hali! :)
Itt is lenne a 2. fejezet :)
Komizni, feliratkozni, pipálni folyamatosan ér :P
Puszi :*

/Eleanor szemszöge/
Kb. délután lehetett, amikor elmentem Zayn-éktől. Tisztára ideg voltam, habár magam sem tudtam, hogy miért. Amint sétáltam az utcán megcsörrent a telefonom:
-Haló!-szóltam bele.
-Hol vagy?-szólt bele Danielle.
-Feltartottak.
-Ja, oké. Csak, mert már fél órája várunk. Amy mindjárt kinyír valakit. Sietnél?
-Nyugi, amilyen gyorsan csak lehet, ott leszek. És üzenem Amy-nek, hogy megölöm!
Ezzel a fantasztikusan szép mondattal letettem. Habár Danielle sürgetett én mégsem siettem. Szép lassan sétáltam be a városba, majd a London eye mellé, ahol megbeszéltük a találkát. Már mind a hárman ott voltak.
-Késtél!-vágta oda hozzá Danielle, amikor odaértem.
-Elhiszed, hogy tudom? Nem tudtam sietni. Már amúgy is szétmegy a lábam!
-Elhiszem. Amúgy Bonnie-nak sikerült lenyugtatnia Amy-t.
-Bazdmeg Amy! 23 vagy! Szokj hozzá, hogy nem vagy már gyerek!-ripakodtam rá a húgomra.
-Eleanor maradj már!-szólt rám Bonnie.-Most mással kéne foglalkoznunk.
-Igen, bocsi. Igazad van. -mondtam.
-Szóval a lakásprobléma megoldva, de be kéne rendezni. Valamikor eljönnél velem bútort nézni?
-Mikor kellene?
-Szombat?
-A szombat nem jó! Megígértem Perrie-nek, hogy elmegyek velük a vidámparkba.
-Miért? Te leszel a dada, amíg Zayn és Perrie smárolnak?-kérdezte Amy, majd röhögött.
-Vicky ragaszkodott hozzá, hogy menjek.-mondtam, mire Amy abbahagyta a röhögést.
-Amúgy azért szeretném, hogy te gyere, mert a lányomról is szeretném, ha beszélnénk.-magyarázta Bonnie.-De ha már megígérted, és Vicky is ragaszkodott hozzá, akkor menj csak.
-Majd én elmegyek veled.-mondta Danielle, mire Bonnie mosolygott.
-Akkor minden megoldva.-mondta Amy.
-Reméljük.

/Perrie szemszöge/
Este volt. David már aludt, Vicky a szobájában játszott, mi Zayn-nel pedig a kanapén ültünk.
-Szívem, kérdezhetek valamit?-kezdtem el.
-Persze, nyugodtan.-mosolyogott.
-Eleanor mondott neked valamit?
-Miről kellett volna?-nézett rám egy kicsit kérdően.
-Akármiről. csak én érzem úgy, hogy az elmúlt pár napban furcsább.
-Furcsább?
-Úgy értem, hogy sokkal zárkózottabb egy pár hete, mint régebben. Kevesebbet mond el, mint szokott. Ez nem Eleanor-ra vall.
-Perrie, ne csináld már! Eleanor-t én nem ismerem annak a titkolózós fajtának. Biztos jó oka van rá. Talán jobb lenne, ha egy picit hagynánk. Biztos elmondja majd, ha valami bántja.
-Lehet, hogy igazad van.-sóhajtottam egyet.
-Nem lehet. Biztos.-kacsintott rá, majd megcsókolt.

/Angel szemszöge/
-Elárulnád hová megyünk?-néztem a mellettem vezető Harry-re.
-Meglepetés.-mondta, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Figyelj fürtös! Ne packázz terhes nővel, mert annak rossz vége lesz!-mondtam, mire bekapcsolta a rádiót, ahol épp az egyik kedvenc dalom ment:

Akkor kapd be, Styles! Én hagytam, hogy te terhesen elrángass Mucsaröcsögére, erre te kussolsz, mint a tojó galamb! Normális vagy te egyáltalán? Mert szerintem nem. Mivel gondolatban már leszidtam szerencsétlen Harry-t a sárga földig, ezért nagyon nem is tudtam min gondolkodni. Mondjuk a jó oka a szidásnak az, hogy sokáig fog élni-hála nekem. Nagyon menő vagyok! Azért vigyorogni nem vigyorogtam, mert szerencsétlen sofőröm már idiótának nézett volna. Mondjuk kicsit se gáz, amikor korán reggel otthon bömbölteti a Micimackót és az én pandás pólómban egy tál popcornnal halál nyugodtan nézi a tv-t. Mivel gondolatban már nagyjából mindent összeszedtem nem tudtam semmi másra sem gondolni, amikor megállt a sötét utcán az autóval.
-Megjöttünk!-dőlt hátra tisztára könnyelműen.
-Istenemre mondom, hogy te nem vagy százas!-néztem rá.
Vigyorgott. Hát nagyon másra nem is számíthattam tőle. Kicsatoltam a biztonsági övet és kiszálltam a kocsiból. Miközben becsuktam a kocsi ajtaját Harry is kikászálódott.
-Most haragszol?-kérdezte.
Nem feleltem semmit.
-Mutasd meg, hogy mit akarsz és menjünk haza, mert aludni akarok!
-Egész nap aludtál!-nézett tátott szájjal.
-Kapd be! De viccet félretéve komolyan beszélek!
-Oké, akkor gyere.
Megfogta a kezem, majd bementünk az egyik emeletes házba. beírta a kapukódot, és felmentünk a négyemeletes ház negyedik emeletére GYALOG! Amikor felértünk azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet!
-Legközelebb te viszel!-mondtam, miután végre levegőt kaptam.
Harry nem szólt semmit, csak mosolygott. Becsengetett az egyik lakásba. Vártunk. Hamarosan lépteket véltem felfedezni belülről. Amikor az ajtó kinyílt azt hittem elájulok. Ő állt az ajtóban. Ugyanaz a kék szempár, ugyanaz a sima haj, ugyanaz a kislányos mosoly, amit 6 éve láttam utoljára.