1. fejezet - Reggel Malik-éknál

Hali! :)
Itt is lenne az 1. fejezet :)) remélem tetszeni fog :))
Puszi :*
UI: Ki fogadná el rajtam kívül a reggelit? ;)

/Perrie szemszöge/
-Anya!!!!!!!!!!-halottam reggel.
-Mi az?-kérdeztem, miközben kinyitottam a szemeimet és felültem.
-Anya! Vicky megint elvette a kisautómat!-sírva jött oda hozzám kisfiam.
A mellettem lévő Zayn úgy aludt, minta bunda. Szerintem még egy atomrobbanás sem tudta volna felébreszteni, olyan mélyen aludt. Mivel tapintatos feleség vagyok, és tegnap későn jött haza, ezért nem keltettem fel. Ásítottam egyet, majd felálltam az ágyról. Felvettem az ölembe a kisfiamat, aki jó szorosan átölelt. Az órára néztem, ami fél 8-at mutatott. Reggel fél 8-at! Mondjuk ez már haladás, mert idáig általában reggel 7-kor vagy 6-kor kezdik el a veszekedést. Kimentem a szobából és Vicky birodalma felé vettem az irányt. Bekopogtam. Semmi. Se kép, se hang. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyitódott ki. Ez jellemző. Visszavittem David-et a saját szobájába, majd befektettem az ágyába és odatettem mellé a maciját.
-Anya, a kisautóm még Vicky-nél van.-mondta kissé fáradtan.
-Aludj egyet jó. Addig visszaszerzem, és mikor felébredsz, majd odaadom.-mondtam, mire bólintott egyet.
Mosolyogtam, majd betakartam, és megvártam, míg elaludt. Egyszer már volt olyan, hogy nem tudott visszaaludni és egész nap csak sírt, mert annyira fáradt volt. Azóta megfogadtam, hogy amikor reggel 9 előtt felkel, mindig vissza kell tennem aludni! Halkan kimentem a szobából és óvatosan betettem az ajtót. Sóhajtottam egyet, és újra Vicky szobájához mentem. Ismét bekopogtam, de szintén semmi.
-Vicky, tudom, hogy bent vagy!-szóltam be-Légyszíves nyisd ki az ajtót!
-Nem!-hallatszott belülről.
-Csak beszélgetni szeretnék.
-Menj innen!-mondta.
Egy kis szomorúságot véltem felfedezni a hangjában. Ugyan hamarosan betölti a 6. életévét, de attól még ugyanúgy viszi el az öcccse cuucait, mintha csak 3 éves lenne. Vicky örült a legjobban annak, amikor mindenkinek bejelentettük Zayn-nel, hogy gyerekünk lesz, de amikor megszületett már nem repesett érte annyira. Mondjuk egy újság szerint ez normális. Mert ha egy egyke gyereknek bejelentik, hogy kistesója lesz, akkor kezdi érezni, hogy ha a baba megszületik nem fognak vele annyit foglalkozni, mint régebben. Ez bevallom őszintén egy nagy baromság! Ki az az idióta, aki ezt kitalálta?v Esküszöm megkeresem és majd jól megmondom neki a magamét! Mi ugyanannyit foglalkozunk Vicky-vel, mint David-del, nem tudom mit parázik ennyire. Majd ha alvó férjem felébred megbeszélem vele. Mondjuk mostanában nem tudunk semmi értelmesről normálisan beszélgetni, de majd megoldom. Amint leértem az emeletről kopogtatni kezdtek.  Az ajtóhoz mentem, de előtte megnéztem magamat az ajtó előtti tükörben. A hajam a gravitáció törvényének ellentmondva felfelé állt, és Zayn fehér ingében nem mutattam valami csábosan. De hát mit lehet tenni? A hajamat valamilyen szinten normálisra varázsoltam. Vettem egy mély levegőt és remélhetőleg ha kinyitom az ajtót senki nem fut világgá a látványomtól. Az ajtót kinyitva Eleanor-ral álltam szembe. Hát kellemes csalódás ért, mert Eleanor általában megszokta a reggeli boszorkány külsőmet.
-Szia!-mondta, majd megölelt.
-Szia! Gyere be!-mondtam.
Eleanor bejött, én pedig becsuktam az ajtót megmentve ezzel a világot a reggeli Perrie-től.
-Nem keltettelek fel?-kérdezte.
-Nem dehogy. Már ébren voltam.-ásítottam.
-Már megint a gyerekek ébresztettek fel?-kérdezte, mire mosolygott.
-Nem is tudom, hogy minek van ébresztőóra az éjjeliszekrényemen.
-Visszafektetted már őket?
-David-et igen, Vicky-t viszont nem tudom, hogy visszaaludt-e. Innál egy kávét?
-Igen, szívesen.
Bementünk a konyhába. Eleanor felült az egyik konyhapult melletti székre, én pedig feltettem a  kávét.
-Hogy érted az, hogy nem tudod Vicky visszaaludt-e?-kérdezte El.
-Reggel David sírva jött be a szobába, miszerint Vicky elvette a kisautóját. Felvettem az ölembe, majd bekopogtam Vicky szobájába, de nem nyitotta kis, mert megint bezárkózott. Visszatettem aludni David-et, majd újra próbálkoztam Vicky-nél, de semmi. Azt mondta, hogy menjek el, szóval bevallom neked őszintén nem is erőltettem annyira.
-Értem. Mostanában is ilyen?
-Hát nagyon hamar megsértődik és akkor bezárkózik a szobájába és nehezen adja meg magát. Nagyon makacs egy kislány. Zayn-t meg nagyon szerintem nem is érdekli az egész, szóval egyedül vagyok. Amúgy nem tudom Vicky kire ütött, mert nem emlékszem, hogy Zayn ennyire makacs lett volna.
-Zayn soha nem is volt makacs. Vicky makacsságilag nem az apjára ütött, hanem az anyjára. Bonnie-nál makacsabb embert nem ismertem.-mosolygott.
Az idő közben lefőtt kávét megittuk, majd mire végeztünk vele Eleanor felvetette, hogy csináljunk reggelit. Beleegyeztem, majd El furcsa módon elkérte a laptopomat, amit oda is adtam neki. Nem tudtam mit akar csinálni vele, de nagy meglepetésemre betette a Move című dalt.

Na csak ez kellett! Miközben kaját csináltunk, közbe kanált és fakanalat mikrofonnak hasznáva énekeltük:

Hey

Get your back off the wall

Don't you get comfortable

Looking so hot

I think that I might fall

Feeling like it's my birthday

Like Christmas day came early

Just what I want

So when we move

You move

Még az volt a szerencse, hogy nagyon senki nem látott minket. maximum feljelentenek minket reggeli csendháborításért. Szerencsére a gyerekek sem ébredtek fel,s e Zayn, és nagy szerencsénkre senki nem jelentett fel minket illetve jött át a szomszédból. Eleanor-ral lehet, hogy pocsékul táncolunk a konyhában, de valljuk be, igazi konyhaművészek vagyunk. Ugyanis alkottunk egy csomó irtóguszta szendvicset és az asztalt is elég jól megterítettük:

Legszívesebben ott helyben megettük volna ketten, de annyira mis sem vagyunk szemetek. El azonban megtett annyit, hogy lefotózta és feldobta twitter-re és facebook-ra "Reggeli alkotásunk! A Move segített, ugye Perrie? ;) :D" címmel, ami már az első 5 percben kapott egy rakat lájkot meg komit, többek között olyanokat, hogy "Guszta" meg "Nekeeeeeeeem is kell ilyen!!! :)" stb. Hamarosan Zayn tántorgott le az emeltről és bejött a konyhába. Amikor meglátta az asztalt csak nézett.

-Húha! Ezt ti csináltátok?-kérdezte.

-Nem, Justin Timberlake ideutazott és ő csinálta! Szerinted ki?-forgattam a szemeimet.

-Nagyon ügyesek vagytok!-mondta, majd megcsókolt, El-t pedig megölelte.-A gyerekek?

-David alszik, Vicky pedig bezárkózott a szobájába.-mondtam.

-Hogy-hogy?-nézett rám tök bambán.

-Kérdezd meg tőle, mert én már nem értek szót vele.

-Majd beszélek vele.-mondta.

Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a "Majd beszélek vele." az úgynevezett 'Zayn-féle gyereknevelési módszer'. Ez annyit takar, hogy mondta, hogy majd beszél a gyerekkel, amiből nem elsz semmi, ezért a neheze marad ránk, nőkre.

-Megnézem David-et.-mondtam.

Felmentem az emeletre, és benyitottam kisfiam szobájába. Amint benyitottam épp akkor ébredt fel.

-Felébresztettelek?-kérdeztem, mire rázta a fejét.

-Éhes vagyok.-mondta.

Odamentem az ágyához és felvettem. 

-Gyere, anyu épp most csinált reggelit.

-Van palacsinta is?-kérdezte.

-Van, de előtte eszel egy kis müzlit is, jó?-mondtam, mire bólintott.

Kimentem vele a folyosóra. Vicky épp akkor jött a saját szobájából.

-Szia!-mondta.

-Szia!-válaszoltam.

-Itt van David kisautója, mondta, majd odajött és odaadta.

-Köszönöm!-mondta helyettem is David.

-Vicky, van reggeli. Eszel egy kicsit?-kérdeztem, mire bólintott.

Lementünk az emeltről, egyenesen a konyhába. Vicky, amint meglátta El-t a nyakába ugrott. Erre Zayn egy kicsit furcsán nézett. David viszont-Vicky-vel ellentétben-egyből az apukájához kívánkozott. Hiába, nagyon egyik se anyás gyerek. Mondjuk Vicky-től nagyon el se várom. Ami David-et illeti, neki csak akkor vagyok jó, amikor hadjáratot kell indítani Vicky ellen és Zayn annyira alszik, hogy bevetjük a tartalékot, vagyis engem. Hiába, nem tudok mit csinálni. Ez az életem, de mégis annyira imádom! Fantasztikus férjem van és nagyszerű gyerekeim! Nincs semmi olyan, ami ezt a családi meghitt életet fel tudná robbantani!