Prológus

Hali!
Nos visszatértem a blog 2. évadával már másodszorra. Nem ígérem, hogy sűrűn fogom hozni a részeket, de azért remélem tetszeni fog és tudtok várni. A blogot, az 1. évadhoz hasonlóan 52. (vagy talán több) fejezetesre tervezem.
Itt is lenne a prológus. Jó olvasást!
UI: Komikat nyugodtan lehet hagyni, nem harapok ;) Kenyérre lehet kenni, olyan bájos vagyok :3
Puszi: Cinti :*

A gépem éppen most ért földet. Na, de hol is? Londonban. Eltelt már legalább 6 év, amikor újra ittjártam. Amint sétáltam végig a reptéren előtörtek a régi emlékek. Előtört minden. Minden, ami fájt és minden ami boldoggá tett. Pedig csak sétáltam. Nem azért jöttem vissza 6 év után, hogy most újra átéljem azt, amit akkor. Nem! Kerülni akarok mindenkit, akit csak abból az időből ismerek. Mindenkit, mert amint meglátom előtör belőlem a régi emlék, hogy miért is kellett itt hagynom őket. Ezért is alapból nem akartam visszajönni, de nem tehettem mást. Az se jó, ha New York-ban mászkálok, és az se, ha Los Angeles-ben, mert mindenhol összefutok ismerősökkel. Mondjuk, mintha Londonban nem futnék össze senkivel, de majd csak túlélem. Úgyis ők folynak majd a tévéből, az újságból meg a rádióból, de az mégis jobb, mint az, ha személyesen is látom valamelyiket. A lényeg, hogy el kell kerülnöm őket jó messzire, de nem fordulhatok el a külvilágtól sem, mert az úgy tűnne, mintha egy burokban élnék....A lényeg, hogy el kell feledkeznem a múltról, azért, hogy lehessen jövőm.
Ezzel a kis idézettel indulna az én kalandom. Egy újabb fejezet az én "Élet" nevezetű könyvemben. Nem tudom mit tartogat számomra, de ismeritek a mondást: "Az élet hegymászás, de a kilátás csodás."