3. fejezet-Annyira sajnálom!

Sziasztok!
Késve, de itt is lennék a 3. fejezettel. Mostantól zenék is lesznek a részek elején ilyen aláfestésként, mondjuk nem tudom ki mennyire rajong érte.
Olvasni, komizni, pipálni, feliratkozni folyamatosan ér :*

/Angel szemszöge/
Némán álltunk egymással szemben. Harry meg se szólalt. Meg akarta fogni a kezem, de valahányszor odanyúlt elhúztam. Nem akartam megfogni csak azért, hogy egy erősítő érzés támadjon bennem, hogy nem vagyok egyedül. Nem voltam! Illetve egy ideig úgy éreztem. Abban voltam biztos, hogy az arcomon patakokban folynak a könnyek a meghatódottságtól, de nem törődtem vele. Láttam, hogy ő az ajtóban se tesz másképp. Csak álltunk némán, egymást nézve és sírtunk. Aztán hirtelen kiesett minden és csak annyi jut eszembe, hogy sírok, ő is sír és nagyon erősen szorítom magamhoz. Úgy, mintha sosem akarnám elengedni.
Pár perccel illetve mondhatjuk úgy is, hogy fél órával később már a kanapén ültünk mosolyogva, kipirosodott szemmel. Harry a lakásban róflált fel s alá. Nem igazán foglalkoztam vele.
-Mesélj egy kicsit magadról! -kezdte el, megtörve ezzel a kínos csendet.
-Mindent tudsz rólam.-néztem rá, mire hangosan felnevetett.
-Nem úgy értettem te buta! Hanem úgy, hogy mi történt veletek 6 éve.
-Hát ez hosszú történet.-sóhajtottam.
-Időnk az van!-mondta Harry.
-Te maradj csendben!-szóltam rá.
-Nyugodtan mesélhetsz.-mondta mosolyogva.
-Hát... Miután mindenki azt hitte, hogy meghaltál Zayn egy hotelben holtrészegre itta magát. Átesett egy frankó kis gyomormosáson. Addig, amíg a kórházban volt, mi vigyáztunk Vicky-re. Miután Zayn magához tért és nem önmagát okolta a halálod miatt, egyre többet kezdett el Vicky-vel foglalkozni. Aztán belépett a képbe Perrie is, aki elfoglalta a "Zayn lelkitámasza" címet.  Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Zayn bejelenti , hogy összeházasodnak. Aztán 2 évvel ezelőtt megszületett a kisfiuk, David. Ami a többieket illeti mi Harry-vel gyereket gyártottunk, mint azt te is látod. Kislány lesz. Louis és Eleanor összeillenek, habár egyikük sem hiszi el senkinek sem, hogy jó páros lennének. Danielle és Liam jártak egy ideig, de aztán szakítottak és most Liam valami Sophia-val van együtt, de azért Danielle-lel barátok maradtak. Niall pedig ha hiszed ha nem a tesóddal, Amy-vel jött össze.
-Niall és Amy? Ez most komoly?-nézett rám, mintha csak ez lenne az év poénja.
-Furi ugye? Senki sem jósolta meg, hogy összejönnek és senki sem remélte, hogy hosszú életű lesz a kapcsolatuk, de már nagyjából 4 éve együtt vannak.
-És amúgy ez a Sophia milyen?
-Hát...nem tudom...Nem annyira perfect, de azért nem rossz csaj. Illetve Amy és Perrie, sőt még Eleanor is ki nem állhatja és elvárják, hogy én is ezt tegyem, de valójában szerintem nem rossz a csaj. Szoktunk találkozni, de úgy, hogy a csajok nem tudják. Harry persze tudja, de meg ígérte, hogy nem mondja el senkinek sem.
-Az jó. Habár még emésztenem kell az Amy-Niall dolgot.-mondta és sóhajtott egyet.
-Kb. mi is így reagáltunk, amikor megtudtuk.
-Amúgy Perrie jó felesége Zayn-nek?
-Igen. Egész jól megvannak. Habár szerintem te jobb felesége lettél volna neki, de ez van. Amúgy tudod mit nem értek?
-Nem.-rázta a fejét.
-Hogy miért kellett az egész világgal elhitetnek, hogy meghaltál? Mire volt ez jó?
-Tudod számos okom volt arra, hogy ezt tegyem.
-Például?
-Tudod, amikor megtudtam, hogy Zayn és Perrie együtt vannak, akkor egy világ omlott össze bennem. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek, és bár azt hazudtam Perrienek, hogy áldásom rájuk, éljenek boldogan, legbelül ezer apró darabra törtem össze. Rájöttem, hogy ha én élve maradok, mikor Vicky felnő, lehet, hogy majd engem nem is fog úgy szeretni majd, mint Perrie-t. Ezért elhatároztam, hogy mindenkivel elhitetem azt, hogy meghaltam és így Vicky nyugodtan lehet, nem kell 2 ház, 2 élet között ingadoznia, ráadásul Zayn is azt a lányt kapja, akit megérdemel.
-Hát te hülye vagy!-vágta rá Harry.
-Fogd be!-szóltam rá.
-Miért, most mond azt, hogy ez nem hülyeség?!
-De az, de akkor sem tehetünk mást! Amúgy hol voltál eddig?
-Dubai, Hawaii, New York, Párizs, Sidney, Las Vegas, Los Angeles, Dallas, India, Kína, Nápoly, Róma. Szóval utazgattam. Nem tudtam sok ideig egy helyben maradni. és most, 6 év után jöttem rá arra, hogy haza kell jönnöm.
-Örülök, hogy így döntöttél.-mosolyogtam.-Amúgy nem akarsz találkozni a kislányoddal? Egyfolytában Zayn-t faggatja utánad.
-Örülök, hogy ezt mondod, de sajnos nem lehet. Zayn szívrohamot kapna, ha meglátna. Ráadásul nem szeretném megzavarni a családi idilljét sem. mindenkinek így lesz a legjobb.
-Ha te mondod.-mondtam, majd hirtelen megöleltem.

/Rami-Bonnie szemszöge/
Miután Angel és Harry elment volt időm gondolkodni bőven. A gondolataim ezerfelé szaladtak és bár hajnali 2 volt, nem voltam álmos. Fel-alá járkáltam a lakásban. Angel hagyott itt Vicky-ről képeket egy borítékban, de nem volt merszem elővenni és megnézni a kislányomat. Miután már a lábamat is lejárhattam, fél 4 felé beadtam a derekamat és leültem a kanapéra a kezemben a borítékkal. Óvatosan kinyitottam és kivettem belőle a képeket. Remegtek a kezeim. Azt hittem ott ájulok el, amikor megláttam. Fantasztikus! Könnyek szöktek a szemembe és csak hagytam, hogy végigfolyjanak az arcomon. Pár könnycsepp talán a fényképre is hullott. Nem tudtam elhinni, hogy a lány, aki a fényképen van 9 hónapon keresztül az én hasamban volt. Hiszen már kész nő! Az én kislányom! Az enyém...

Csak kár, hogy ő ezt sosem fogja tudni. Számára a mamája csak egy emlék lesz, akit az apja a fejében őrzöget és csak képekről ismeri meg. Letöröltem a könnyeimet, majd a képpel a kezemben felálltam a kanapéról és a kandalló felett lévő képkeretek egyikéből kivettem egy Párizsban készült képet és beletettem a Vicky-ről kapottat. A képet kerettel együtt vittem be a szobámba és az éjjeliszekrényemre tettem. Habár már késő volt nem tudtam aludni. Csak sírtam, miközben a képet szorongattam, közben rájöttem, hogy mit is tettem.
-Sajnálom kincsem! Annyira sajnálom!