7.fejezet- Események

/Bonnie szemszöge/
A csók után a hálószobába kötöttünk ki. Olyan gyorsan történt mindent, hogy még gondolkodni sem volt időm. Megtörtént. Lefeküdtünk. Újra. Remélem ebből a kalandból nem lesz gyerek. nem mintha nem szeretnék, csak képtelen lennék végigcsinálni ezt még egyszer.
-Mennyi az idő?-kérdezte, miközben felvette a nadrágját.
-Fél 8.-mondtam, miután ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára.
-Ok.
-Perrie nem fogja megkérdezni, hogy merre voltál?
-Perrie-nek így is elég gondja van. Nem nagyon ér rá azzal foglalkozni, hogy én éppen merre járok.-vonta meg a vállát.
-Holnap is eljöhetek?
-Mennyi időre? "5 percre"?-tudakoltam, miközben még kis hülye idézőjelet is mutattam a levegőbe.
-5 perc alatt ezt még egyszer simán lezavarjuk.-mosolygott.
-Ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom.
-Ezt hogy érted?-nézett rám kérdően.
-Úgy, hogy nem hagyom, hogy pont velem csald meg a feleségedet. Velem, akinek elméletileg a temetőben kéne aludnom az örök álmomat már 6 éve! Bármennyire is jó volt nem ismételjük meg, mert nem lehet!
-Rendben. Mikor láthatlak újra?
-Majd hívlak, ha a társaságodra lenne szükségem.
-Rendben. Akkor szia!
Ezzel kiment a szobából, majd hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyitódik és bezárul. Elment.
-Bazd meg! Mit csináltam?

/Perrie szemszöge/
Este van. Ki ki nyugalomba. A szomszéd például. Mi nem. David Vicky-t kergeti. Vicky pedig mindent ledobál a földre, amit a keze elé kerül. Nem tudom, hogy mit csináljak.... Nem gondoltam, hogy amikor hozzámegyek Zayn-hez és elvállaltam Vicky nevelését, utána pedig David-ét is. Ez nekem nem megy. Túúl sok egyszerre. Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Csodák csodájára kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Zayn.
-Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!-kiáltották egyszerre a gyerekek, majd a nyakába ugrottak.
Észrevettem, hogy ilyenkor különleges módon Vicky és David nem szívják egymás vérét.
-Szia szívem!-jött be a konyhába és megcsókolt.
-Szia! Merre jártál?
-Csak volt egy kis elintéznivalóm.
-Bővebben?
-Ne lődd le a meglepetést.-mosolygott.
-Meglepetést?
-Igen. Mivel van egy különleges meglepetésem a számodra.
-Mi?
-Azt nem most fogom elmondani, hanem majd megmutatom.
-Kiváncsian várom.-mosolyogtam.

/Bonnie szemszöge/
Hülye. Hülye. Barom. Idióta. Nem normális. Lüke. Seggfej. Bunkó. Barom. Hülye. Lüke.... stb. Ilyen és ezekhez hasonló szavakkal illettem magam az este, az éjszaka és a reggel folyamán. Gyorsan felöltöztem és siettem El-hez, mivel (1.) szombat van, (2.) remélem nem csinál semmit, (3.) remélem lesz egy kis ideje az idióta húgával foglalkozni. Mivel szombaton általában anyuéknál szoktunk lenni, ezért rögtön odamentem. Bekopogtam és rögtön anyu nyitotta ki.
-Szia kincsem!-ölelt meg.
-Szia anyu!
-Eleanor és Amy mát itt vannak. Gyere be!
Bementem a nappaliba, ahol a kanapén már Eleanor és Amy várt rám. Feszült volt a levegő.
-Lányok mondanom kell valamit.-csaptam bele egyből a lecsóba.
-Nekem is.-mondta Amy.
-És nekem is.-csatlakozott El.
Apu is kijött a nappaliba és miután üdvözöltük egymást leültek anyuval és figyelmesen hallgattak minket.
-Ki kezdi?-kérdezte apu.
-Bonnie?-kérdezte anyu.
-Én az utolsó szeretnék lenni.
-Rendben. Amy?-kérdezte anyu.
-Oké. Nem kertelek.-mondta, majd sóhajtott.- Terhes vagyok.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-ez volt El-lel az első reakciónk.
Anyu sírt az örömtől, apu pedig mosolygott. Aztán gratuláltunk Amy-nek, csak az volt a baj, hogy Niall-nek is kellett volna, mivel ő a apa.
-Jól van Eleanor, te jössz!-mondta apu.
-Oké.-mondta és vett egy irtóra mély lélegzetet.-Louis megkérte a kezem.
Amy sikoltoztni kezdett, anyu újra sírni kezdett, apu pedig gondolkozott. Gondolom, hogy az esküvő költségeit rendezgette a fejében.
-De azt hittem nem vagytok együtt.-néztem rá.
-Ügyes titoktartó vagyok.-húzta ki magát büszkén a nővérem.
El-nek is gratuláltunk. Ezek után minden szempár reám szegeződött. A két jó hír után nem mondhattam el, hogy lehetséges, hogy házasságtörő vagyok, szóval hazudnom kellett.
-Felvettek a divatcéghez, ahová pályáztam.
-Gratulálok szívem!-mondta anyu.
Oké, nem hazudtam, mert mondjuk felvettek és egy menő divattanácsadó asszisztensének asszisztense leszek, szóval már ez is valami. Mivel nem mondtam el, hogy feltehetőleg házasságtörő vagyok, ezért maradt egy titkom, amiről nem tud senki. Csak én és Zayn. Na basszus ebből mi lesz?

6. fejezet- Biztos vagy benne?

/Rami-Bonnie szemszöge/

Kopogtattak. Nem vártam látogatót és tudtommal még El is dolgozik. Biztos valami reklámügynök. Ha valami hülyeséget akar rámtukmálni megmondom neki a magamét, de azt nem teszi zsebre! Miután az ajtó túloldalán lévő személyt már jól letoltam magamban-nem baj, legalább sokáig fog élni- kinyitottam az ajtót. MOST CSAK SZIVATSZ UGYE?????? Ezt nem hiszem el!!! Ez egy vicc! Ő. Nem. Lehet. Itt. Nem, nem és nem!!!!!
-Mit keresel itt?-törtem meg a kínos csendet, ami már szinte zavaró lett.
-Veled akarok beszélni.-mondta határozottan.
A hangja már most rabul ejtette a szívemet. Most mit csináljak? Hiszen rá vártam mindig is. Szívem fog most megszakadni...
-Nekünk viszont nincs megbeszélnivalónk. Most pedig kérlek menj el.
Becsuktam az ajtót, de nem sikerült. Lenéztem. A lábát az ajtófélfa és az ajtó közé tette, ami azt jelenti, hogy nem akarja, hogy betegyem az ajtót, amíg nem mondta el azt, amit akart. Vettem egy mély lélegzetet. Ezért még kinyírnak ott fent! Kitártam az ajtót.
-Kapsz 5 percet, de egy perccel sem többet.
Bólintott. Beengedtem a lakásomba és egyenesen a nappali felé tereltem. Körbenézett, de egy szót sem szólt.
-Nos....az idő pénz, Zayn. Szóval nagyon örülnék. ha elmondanád azt, amit szeretnél és elmennél utána pedig elfelejtenénk ezt az egész találkozást.
-Nézd Ramona...ami történt, megtörtént. Én összeházasodtam Perrie-vel és nevelem a közös gyermekünket. Én azt hittem, hogy te meghaltál, és....Kellett valaki, aki....
-Nem érdekel a te kis hülye dumád! Nem fogsz visszakapni és az sem érdekel, hogy mit enyelegtél össze Perrie-vel 6 évig! Most úgy őszintén mennyi ideig gyászoltál? 1 percig? 2? 3?
-Nem! Hidd el, hogy egészen a mai napig gyászoltalak.
-Hah...Bevallom ez nem látszik rajtad. Mi a francot keresel itt?
-Azt akarom, hogy újra az életem része legyél. Azt akarom, hogy újra a kislányod közelében lehess. Azt akarom, hogy minden úgy legyen, mint régen.
-Itt már semmi nem lesz olyan, mint régen! FOGD MÁR FEL! Te felépítetted az életedet! A saját kis világodat a szőke cicababáddal! Egy olyan világot, amibe nekem semmi keresnivalóm nincsen!
-SOK KERESNIVALÓD VAN OTT! Te meg ezt értsd meg!
-Mi? Egy okot mondj!
-Vicky.
-Menj el Zayn!
-Gyere el velem.
-Nem mehetek. Nekem itt az életem.
-Oké, akkor Vicky-t hozom ide.-indult az ajtó felé.
-Állj meg te idióta! Ide ne hozd!
-Miért? A lányod.
-Csak. Ide ne merd hozni, mert esküszöm megöllek!
-Egy okot mondj, hogy miért ne hozzam ide.
-Mert még kislány. Összeomlana, ha megtudná, hogy a hallott anyja feltámadna egyről a kettőre.
-Ez jogos.
-Várj még vele egy kicsit.
-Ja, hogy aztán újra lelépj? Ne ma jöttem le a falvédőről Bonnie!
-Igérem, hogy nem megyek a városból! Ha akarod minden nap eljöhetsz és leellenőrizheted! Csak arra kérlek, hogy várj egy kicsit vele.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.
-Megígéred, hogy nem mész el?
-Megígérem.
-Rendben.
-Oké.
-Nyugodt lélekkel távozhatok?
-Inkább menj, mielőtt elröhögöm magam.
Közelebb jött, majd hirtelen (se szó, se figyelmeztetés) megcsókolt...