6. fejezet- Biztos vagy benne?

/Rami-Bonnie szemszöge/

Kopogtattak. Nem vártam látogatót és tudtommal még El is dolgozik. Biztos valami reklámügynök. Ha valami hülyeséget akar rámtukmálni megmondom neki a magamét, de azt nem teszi zsebre! Miután az ajtó túloldalán lévő személyt már jól letoltam magamban-nem baj, legalább sokáig fog élni- kinyitottam az ajtót. MOST CSAK SZIVATSZ UGYE?????? Ezt nem hiszem el!!! Ez egy vicc! Ő. Nem. Lehet. Itt. Nem, nem és nem!!!!!
-Mit keresel itt?-törtem meg a kínos csendet, ami már szinte zavaró lett.
-Veled akarok beszélni.-mondta határozottan.
A hangja már most rabul ejtette a szívemet. Most mit csináljak? Hiszen rá vártam mindig is. Szívem fog most megszakadni...
-Nekünk viszont nincs megbeszélnivalónk. Most pedig kérlek menj el.
Becsuktam az ajtót, de nem sikerült. Lenéztem. A lábát az ajtófélfa és az ajtó közé tette, ami azt jelenti, hogy nem akarja, hogy betegyem az ajtót, amíg nem mondta el azt, amit akart. Vettem egy mély lélegzetet. Ezért még kinyírnak ott fent! Kitártam az ajtót.
-Kapsz 5 percet, de egy perccel sem többet.
Bólintott. Beengedtem a lakásomba és egyenesen a nappali felé tereltem. Körbenézett, de egy szót sem szólt.
-Nos....az idő pénz, Zayn. Szóval nagyon örülnék. ha elmondanád azt, amit szeretnél és elmennél utána pedig elfelejtenénk ezt az egész találkozást.
-Nézd Ramona...ami történt, megtörtént. Én összeházasodtam Perrie-vel és nevelem a közös gyermekünket. Én azt hittem, hogy te meghaltál, és....Kellett valaki, aki....
-Nem érdekel a te kis hülye dumád! Nem fogsz visszakapni és az sem érdekel, hogy mit enyelegtél össze Perrie-vel 6 évig! Most úgy őszintén mennyi ideig gyászoltál? 1 percig? 2? 3?
-Nem! Hidd el, hogy egészen a mai napig gyászoltalak.
-Hah...Bevallom ez nem látszik rajtad. Mi a francot keresel itt?
-Azt akarom, hogy újra az életem része legyél. Azt akarom, hogy újra a kislányod közelében lehess. Azt akarom, hogy minden úgy legyen, mint régen.
-Itt már semmi nem lesz olyan, mint régen! FOGD MÁR FEL! Te felépítetted az életedet! A saját kis világodat a szőke cicababáddal! Egy olyan világot, amibe nekem semmi keresnivalóm nincsen!
-SOK KERESNIVALÓD VAN OTT! Te meg ezt értsd meg!
-Mi? Egy okot mondj!
-Vicky.
-Menj el Zayn!
-Gyere el velem.
-Nem mehetek. Nekem itt az életem.
-Oké, akkor Vicky-t hozom ide.-indult az ajtó felé.
-Állj meg te idióta! Ide ne hozd!
-Miért? A lányod.
-Csak. Ide ne merd hozni, mert esküszöm megöllek!
-Egy okot mondj, hogy miért ne hozzam ide.
-Mert még kislány. Összeomlana, ha megtudná, hogy a hallott anyja feltámadna egyről a kettőre.
-Ez jogos.
-Várj még vele egy kicsit.
-Ja, hogy aztán újra lelépj? Ne ma jöttem le a falvédőről Bonnie!
-Igérem, hogy nem megyek a városból! Ha akarod minden nap eljöhetsz és leellenőrizheted! Csak arra kérlek, hogy várj egy kicsit vele.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.
-Megígéred, hogy nem mész el?
-Megígérem.
-Rendben.
-Oké.
-Nyugodt lélekkel távozhatok?
-Inkább menj, mielőtt elröhögöm magam.
Közelebb jött, majd hirtelen (se szó, se figyelmeztetés) megcsókolt...