8. fejezet- Ez nem az én napom

/Eleanor szemszöge/
Annyira izgatott vagy az esküvővel kapcsolatban. Már izzítottam a húgaimat és Danielle-t is, hogy segítsenek. Bonnie nagy nehezen elvállalta a virágokat és a díszítést, Amy a kaját és Danielle segített ruhát választani. A zenekart és a vendéglistát majd Louis-szal együtt fogjuk kiválasztani, persze ha lesz elég ideje és persze kedve is hozzá. A tanúm még kérdéses, de Louis mondta, hogy az övé már megvan és fix. A tanúk nevét kell leadni a leghamarabb, de én még nem találtam megfelelőt, akire pedig gondoltam ő pedig elméletileg halott. 
-Minden oké?-kérdezte egy hang.
Megfordultam. Louis állt a nappaliba ajtajában és egyenesen rám nézett.
-Nem mondanám.-ráztam meg a fejem.
Leült mellém a kanapéra és átfogta a vállamat.
-Elmondod?
-A tanúmon gondolkodtam, de nem jutottam semmire. 
-Vannak jelöltjeid?
-Csak egy, de ő nem jó, mert elméletileg halott.
Louis mosolygott.
-Nincs másik jelölted?
-Nincs. Bonnie az egyetlen aki az eszembe jutott. Amióta megismertem azóta tudtam, hogy az esküvőmön ő lesz a tanúm, senki más. Ésmost se jobbra, se balra. Nincs egyetlen jelöltem sem.
-Danielle?
-Danielle eldöntötte és könyörgött nekem, hogy hadd lehessen koszorúslány, amire az áldásomat adtam.
-Amy?
-Amy terhes. Nem akarom most még az elején kockáztatni a gyerekét, miközben akármelyik pillanatban elvetélhet. Ennyire nem vagyok önző. Ráadásul most annyira boldog.
-Oké. Perrie gondolom nem jöhet szóba.-megráztam a fejem.-Nem hiszem el, hogy csak azért nem akarod Bonnie-t, mert elméletileg halott. Van valami más is, ugye?
-Vicky.-vallottam be, amitől reméltem, hogy leesik neki.
-Vicky? Hogy jön ide Vicky?
Nem, nem esett le neki.
-Vicky egyfolytában a képét nézegeti. Elmondta, hogy ha az anyukája még élne ezer közül is felismerné. Ha Bonnie megjelenik az esküvőn Vicky kiborulna. Ezért segít csak a szervezésben. És ezt ő is belátta.
-Eleanor nem akarlak befolyásolni és nem akarom Bonnie-sem felzaklatni vagy ilyesmi, de szerintem kérd meg, hogy legyen ő a tanúd. Mondd el Zayn-nek és ha Vicky kiborul az esküvőn akkor okoljatok engem ne egymást. Mondd el, hogy az én ötletem volt. A lényeg az, hogy az esküvőnk napján boldognak és teljesnek lássalak. Más nekem nem számít.
-Köszönöm.-mondtam, miközben letöröltem egy könnycseppet az arcomról.-Megkérem.
-Helyes.-mosolygott.

Másnap felmentem Bonnie lakására. Becsengettem, de nem volt otthon. Hívtam is, de egyből a hangposta kapcsolt. Írtam egy SMS-t,hogy hívjon vissza, ha ráér. Remélem időben megkeres és elvállalja.

/Bonnie szemszöge/
Ez nem az én napom. Egész nap dolgoztam. Rohantam jobbra-balra-előre-hátra, le el emeletet,f el kettőt. A lábam kikészült és két pólót is átizzadtam. Levegőt venni is alig volt időm. Egy divatcégnél dolgozom, de még csak küldöncként vagyis egyik emeletről viszem a papaírókat a másikba. Ráadásul ma nem volt jó a lift, tehát a lépcsőt kellett használnom. A telefonomat csak otthon kapcsoltam be. láttam, hogy El 20-szor, Zayn pedig 1-ször keresett, és kaptam 10 üzenetet El-től és 8-at Zayn-től. Mi volt ma? ennyire kellettem mindenkinek? Először Zayn-t hívtam fel, gondolván, hogy majd gyorsan lerendezem és foglalkozhatok El-lel.
-Szia!-hallottam a hangját.
-Szia! Kerestél.
-Ja igen. Csak gondoltam kikérem a véleményedet valamiben.
-Mégis miben?
-Vicky át akarja festettni a szobáját és nem tudja, hogy halványrózsaszín legyen vagy ilyen kékes. És akar még bele ilyen dísztapétát, ami virágos. Mondtam, hogy kikérem egy barátom véleményét és egyből téged hívtalak.
-Miért pont engem hívtál? Van szerintem egy rakat barátod.
-De egyik sem a lányom anyja.
-Küldd át e-mailben a színpalettát és megnézem mit tehetek.
-Köszi. Lehet, hogy még ma este átküldöm.
-Oké. Bocs, de még fel kell hívnom El--t is, ugyan is ő is keresett ma egy párszor.
-Oké. Akkor átküldöm ma.
-Oké. Szia!
-Szia!
Letettem. Színpaletta? Halványrózsaszín? Kékes? Festés? Ez most szórakozik? Vagy mi baja van? Annyira szórakozott volt a hangja, hogy szerintem ha szemtől szemben lettünk volna lecsaptam volna, de komolyan. Basszus El! Nem hívtam fel a nővéremet. Na majd most. Kutyafuttában kerestem és tárcsáztam Eleanor-t és minden egyes csengésnél imádkoztam, hogy vegye fel.
-Bonnie?-szólt bele hirtelen a nővérem.
-El! Minden oké? Láttam, hogy kerestél, de egész nap dolgoztam és még levegőt venni sem volt időm.
-Igen, minden oké. Csak valami fontosat meg akartam beszélni veled.
-Oké. Átmenjek?
-Átjöhetsz.
-Oké, már indulok is. 2 perc.
Leraktam és gyorsan átöltöztem. Felvettem egy fehér trikót, a fekete szűk farmeromat, egy fehér Converse-t és magamra kaptam a bőrkabátomat és a táskámat és már léptem is ki a lakásom ajtaján. Beszálltam a kocsimba. Este 8 volt, de így is rohadt nagy volt a forgalom. El közbe persze felhívott. Kihangosítottam.
-Merre vagy?-kérdezte.
-Tudod te mekkora a forgalom a belvárosban?
-Költöztél volna a külvárosba. Kellett neked a belváros.-nevettet.
-Igazad van. Ennyi erővel Zayn-ék szomszédságába is költözhettem volna.
-Tudod, hogy nem így értettem.
Épp az úttesten hajtottam, amikor oldalról egy hatalmas, erős fényt láttam. Egy kocsi rohant belém és hirtelen minden elsötétült. A hatalmas, erős fény volt ez utolsó, amire emlékeztem.